Pakisztáni helyzetjelentés 2018

2018-03-25

Idén februárban - immár másodszor - lehetőségem volt egy hetet Pakisztánban tölteni. Utazásom célja az volt, hogy az ottani keresztény testvéreket bátorítsam, szolgáljak feléjük, tanítsam őket – különös tekintettel a gyülekezeti vezetőket, pásztorokat, missziós vezetőket.

Kiváltságként éltem ezt meg, hiszen láttam, hogy általuk elérhetetlenek azok a források, amik nekünk természetesek. Teológiai és lelki képzések, konferenciák, keresztény könyvtárak, szakirodalmak, műhelymunkák. A legtöbbeknek – gyakorló, gyülekezeti pásztoroknak, vezetőknek – az az egynapos képzés, amiben általam részesültek, életükben az első ilyen jellegű képzés volt. Isten elhívását követve szolgálatba állnak és hűségesen hirdetik, amit eddig megértettek az Igéből. Több turnusban, Lahore-ban és Iszlamabad-ban 150-200 résztvevőt tudtam így tanítani, és lehetőségem volt több gyülekezetben szolgálni, evangélizáción Krisztus keresztjéhez hívni embereket, százak gyógyulásáért, lelki áldásáért, növekedéséért imádkozni. Nagyon intenzív és különleges élmény egy ennyire idegen kultúrában szolgálni.

Nehéz helyzetben vannak a pakisztáni keresztények. Számos olyan körülménnyel néznek szembe nap, mint nap, amik számunkra – hála Istennek – ismeretlenek. Pakisztánban hivatalosan a lakosság 98%-a muszlim, a maradék hindu vagy keresztény. A valóságban talán az 5 %-ot is eléri a keresztények aránya, ám amíg a hivatalos adatok nem ezt támasztják alá, addig a jogok tekintetében is sokkal megengedőbb a törvény. Pakisztán egy igen nagy ország, területre is és lakosaira nézve is. Nincs biztos adat, de kb. 180-220 millióan vannak. Bizonyos régiókban nagyobb biztonság van, másutt sok veszélynek vannak kitéve a hívők, de vannak közös jellemzők országszerte.  Bár a törvények alapvetően védik a keresztények jogait is, egyúttal korlátozzák is őket. Nem tanulhatnak az állami oktatás bizonyos szegmenseiben, állami hivatalokat csak nagyon korlátozottan tölthetnek be, a vállalkozásaik lehetősége nagyon limitált – például közbeszerzésen nem indulhatnak. Ami ennél fájóbb, hogy sok kórházban nem fogadják őket, ha betegek, a mentő sem látja el őket, ha megtudja, hogy nem muszlimok, és alapvetően gettókban, kimondottan szegénynegyedekben élnek. Mivel az irataikban benne szerepel a vallásuk – amibe bele születnek – ezért ez a hatóságok által könnyen nyomon követhető. S bár hivatalosan nincs, és nem lehet rabszolgaság, mégis milliók élnek muszlim uraik fennhatósága alatt, akár, mint háziszolgák, akár, mint mezőgazdaságban, téglaégetésben kizsigerelt szolgák. Ők ténylegesen jogfosztott emberek, hiszen az irataikat a „földesurak” elveszik tőlük, anélkül pedig még a szökésre sincs esélyük. Bizonyos régiókban lelki és fizikai fenyegetettség jellemzi a mindennapokat. Noha a muszlim társadalom többsége inkább vallásos, semmint valóban elkötelezett hívő, mégis egyre erősebb egy fundamentalista muszlim csoport hangja és érdekérvényesítő ereje, akik az iszlám látszólagos védelmében a keresztények ellehetetlenítésén, az országból való kiirtásukon dolgoznak. Ennek a csoportnak a tevékenysége és gonoszsága érezhetően aggasztja a testvéreinket. Ottlétemkor éppen egy fiatalember pere foglalta le a figyelmet, aki egy Facebook bejegyzésben óvatlanul nyilatkozott Mohamedről, amit sértőnek véltek egyesek, és bíróság elé citálták. Előre lehet sejteni a történet menetét. A bíróság nem fogja elítélni, mert alapvetően működik a jogrendszer az országban. Amit kiszabadul, azonnal meg kell próbálnia elhagyni az országot – családjával együtt – mert ha nem lép időben, akkor a fundamentalisták megölik őket (tudva, hogy a gyilkosságért halálbüntetés jár, de mégis a fanatizmusuk vállalva ezt). Szóval az elnyomás fokozódik!

                Pedig az ország szép és gazdag természeti kincsekben, a kultúrájuk és történelmük is igen gazdag, izgalmas ételeik vannak, és az emberi kapcsolatok is sokkal erősebbek, a családok szerepe sokkal hangsúlyosabb, mint Európában. Nagyon erőteljes a vendégszeretet!

Az üldözetések ellenére a keresztények nagyon szeretetteljesek, vendégszeretőek és reménnyel telve élnek, tudva, hogy Isten nem hagyja el őket. Még akkor sem, ha lemondások között kell élniük, szenvedve, üldöztetve vagy akár az életüket is feláldozva a Megváltóba vetett hitükért. Az elnyomás közepette pedig bátran és lelkesen hirdetik az evangéliumot. (A muszlimok között nagyon óvatosan, mert az főbenjáró bűn, és a direkt térítést még a törvény is elítéli). Ennek ellenére új és új gyülekezetek alakulnak, missziómunkások és gyülekezetplántálók tevékenykednek országszerte, és Isten országa érezhetően növekszik. „De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem.” (Róma 5:20b)

                Nekem a Pakistani Gospel Mission (PGM) szervezethez sikerült kilátogatnom, akik számos tevékenységgel próbálják az evangéliumot eljuttatni az emberekhez. Egy különleges iskolát működtetnek, ami lehetőséget teremt a keresztény és hátrányos helyzetű gyermekeknek, hogy kitörjenek a szegénységből. 160 diák jár az iskolájukba, és olyan jó híre van, hogy számos muszlim család is oda járatja a gyermekét, vállalva, hogy ott keresztény értékrend szerinti nevelést, Bibliát, napi imádságot és hívő énekeket tanulnak a gyermekeik. Sok gyermek ingyen tanul az intézményben, akiket a rabszolga szülők mellől hordanak el tanulni, így adva esélyt nekik egy szabad életre. (Máskülönben ők is ott végzik a „földesúr” hálójában).

A PGM emellett üzemeltet egy otthont, ahol az utcáról vagy emberkereskedelemből kimentett lányoknak nyújtanak biztonságot, otthont, ellátást és oktatást. Árvaháznak hívják, bár sajnos nem mindegyikük árva, de a szüleik mellett nem voltak biztonságban.

                A PGM-nek 22 missziómunkása van és csak tavaly 40 új gyülekezetet plántáltak többnyire a keresztények, az eldugott törzsek és a hinduk között, de a muszlimok között is van missziómunkásuk. Ez utóbbi nagyon veszélyes, mert ha egy muszlim megtér, gyakran a családja kitagadja, és a rokonok megölik, mert szégyent hoz a családra. Ezért például az a munkásuk, aki a muszlimok között szolgál – korábban maga is muszlim volt – 2-3 évente új helyre költözik a családjával, hogy biztonságban legyenek. Gyülekezetplántálók látogatják még a sivatagi nomád törzseket, a hegyek között élő önálló etnikai közösségeket, akik gyakran animisták vagy pogány bálványimádók, de van gyülekezet a cigányok és a rabszolgaságra kényszerítettek között is. Lehajolnak a legszegényebbekhez, a legkivetettebbekhez és a legkiszolgáltatottabbakhoz és Isten hatalmasan használja ezt a tevékeny szeretetet, és sokan térnek meg.

                Bár a katolikusok, anglikánok és más felekezetek is megtalálhatóak az országban, akik a jelenkor leghatékonyabb misszióját kifejtik, azok a baptista és pünkösdi gyülekezetek. (Hasonlóan, mint itthon, kevés a különbség a két felekezet között). A PGM tevékenységei közé tartozik az is, hogy különféle felekezetek vezetőinek tréningeket tervez és a keresztények egységén, közös misszióján dolgozik. (Ennek apropóján hívtak meg engem is.)

                Jó volt megtapasztalni, hogy Isten erejét és hatalmát semmi nem korlátozza. Bárhogy tombol is a Sátán, mégis növekszik Krisztus ismerete, sokan térnek meg és térnek át más vallásokról is az igaz Istent megismerve. Új gyülekezetek alakulnak, egyre többen állnak be a misszióba és szánják oda az életüket, a körülményekkel nem törődve. Az Úr pedig gyakran jelekkel és csodákkal kíséri az evangélium hirdetését, szellemi szabadulásokat, gyógyulásokat, természetfeletti védelmet és gondoskodást nyújtva.

                Őket látva megértem az ÚrJézus szavait: „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek” (Máté 5: 10-12) és amit Jánosnál olvasunk Tőle: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem a világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem.” (János 15:18-21)

                Hálás vagyok Istennek, hogy egy pillanatra beleláthattam a harcaikba és talán egy kicsit én is tehettem Isten országáért abban az országban. Köszönöm pedig mindazoknak, akik ebben partnereim voltak imával, bátorítással, anyagilag. „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban!” (1Korinthus 15: 58) Imádkozzunk értük és készüljünk, hiszen nem tudhatjuk, mikor kell nekünk is ilyen nyíltan vállalnunk a hitünket Krisztusért, kockáztatva az egzisztenciánkat, biztonságunkat, családunkat vagy akár az életünket. Ők már benne vannak ebben a harcban, és nem szégyellik a Krisztus keresztjét! Adjon erőt nekik a Seregek Ura és győzelmeket! Ámen!